5:26. Elindulok. Friss a levegő. Illatos és hűvös még nagyon. Ez ösztökél, hogy gyors, ütemes gyaloglással elinduljak, de hamar átmelegszem. Már futok. A Város csendes még, de már ébredezik. Elgondolom, ahogy mindenki felkel, reggelizik, a kávéját issza, és mindezzel beindítja testének motorját. Először ráadja a gyújtást, majd óvatosan (talán vonakodva kissé) egyesbe teszi. A nap narancssárgán ragyog és a harmat friss illata átjárja mindenem. Még béke van.
6:00. Engem is meglep, milyen pontosan érkezem a Csónakázó Tóhoz. A víz még áll, a levegő alig rezdül és a fák tükörképe olyan sima, amilyennek még soha nem láttam. Most már csak sétálok és gyönyörködöm a levelek zöldjében, ami egyedülálló árnyalatot ölt a nap aranyló fényében. Ilyen, csak egyszer van minden nap, és én gondolatban nagyon sok képet készítek róla. El is határozom, hogy legközelebb elteszem a fényképezőgépet (a Vasat. Mert így hívják. Vas.). Meglep, hogy mennyi horgászt látok. Talán tíznél is többen ülik körbe szertartásosan a vizet. Néhány futó is akad, ők valódi hivatásos sportolók lehetnek. Átmegyek a hídon, közbe az aranylófénysugár szeretettel kíséri utamat. (Most mit mondhatnék? Az Élet giccses tud lenni! Nem tehetek róla)
Körbejárom a szigetet és nézem, ahogy a kacsák fél lábon állva (de magabiztosan) alszanak a parton fejüket a szárnyuk közé ágyazva. Elképzelem, milyen lenne, ha én is bármikor elővarázsolhatnám kedvenc párnámat. Micsoda kényelmes élet volna az! Véletlenül ráijesztek egy csapatra közülük akiknek miattam ma korábban indul a műszak. Most kacsázva kacsálkodnak, saját magukon is elcsodálkozva, hiszen ehhez még korán van.
A kő félkörhöz érkezem, négy sörös-doboz ácsorog rajta. Kettő- kettő. Párosan. Még körüllengi őket a barátság cinkos hangulata... a beszélgetéseké, amiknek fültanúi voltak. Feltűnik, hogy az egyik pár közt tíz centi távolság sincsen, míg a másikak egymástól kb. 20 centire vannak. Elmosolyodom. Az egyik kapcsolat szorosabb lehet, mint a másik, talán szerelem... Felemelem az egyiket. Még bőven maradt benne. Ne vesszen kárba! Megiszom!
Csak vicceltem na! Bevetted mi? Egy pillanatra igaz? Na szóval összeszedem mind a négyet és megkínálom vele a kukát inkább.
Azutám megállok megint és gyönyörködöm a táj fényeiben, miközben a Hiperkarma dübörög a fülemben:
"Az igazságot, bárhol legyél, a sarokban keresd!
Ő már onnan figyel téged és ha eljön a te időd,
Feláll, kezet nyújt, köszön majd, és rájössz akkor arra,
Hogy bármire rájönni valójában semmi.
És fogást sem talál majd rajtad,
Úgy fordítasz hátat akkor mind az olyannak,
Akinek a másén kívül nem kell senki,
Kikerüld, és titokban bámészkodónak nevezd."
Ő már onnan figyel téged és ha eljön a te időd,
Feláll, kezet nyújt, köszön majd, és rájössz akkor arra,
Hogy bármire rájönni valójában semmi.
És fogást sem talál majd rajtad,
Úgy fordítasz hátat akkor mind az olyannak,
Akinek a másén kívül nem kell senki,
Kikerüld, és titokban bámészkodónak nevezd."
(Feketepéter)
Újra mosolygok, mert eszembe jut, hogy ez mennyire igaz. Majd lágyabb muzsikára váltok és nyújtani kezdek. Hálás vagyok a testemnek, hogy felkelt, és elhozott ide. Tisztelettel bánok vele. http://www.youtube.com/watch?v=MV8BXmvg398
Feltámad a szél, ébred az élet. Most pont úgy festek, ahogy itt nyújtózkodom a sárga napfényben, mint az életmód magazinok fotóin a nők. :)
Majd leülök törökülésbe a vízpartra (klikk! újabb kép a magazinba), egyenes háttal, szembe az emelkedő fénnyel, és hagyom, hogy átmelegítse a szívemet. Szeretetemet és hálámat azért, hogy Itt és Most élhetek, szándékom szárnyán leküldöm Földanya szívébe. És ő válaszol, ugyanígy. Majd az égboltra, Égapára figyelek, és neki is elküldöm az érzéseimet. Válaszol. Bennem a két energia összekapcsolódik. A szeretetre összpontosítok, és az energia elindul a szívközpontomból spirálisan és kiárad a Világba. Drunvalora gondolok hálával, akitől mindezt megtanultam, és tanulom most is. Lemegyek a szívembe, kézen fogom azokat, akiket ott találok, egy kört alkotunk és elképzeljük, ahogy a világban élő emberek szépen sorban ráébrednek az egyetlen igaz Valóságra.
Újra feltámad a szél és libabőrös leszek. Hogy átmelegítsem magam, úgy döntök mély levegőt veszek és kieresztem a hangot, az Ommm-ot, mert tudom, hogy átmelegít majd. Hajszál pontosan ekkor, ez a szám következett: http://www.youtube.com/watch?v=Qzz4YdBrMWs
Most legalább volt kikkel együtt Ommoznom. :)
Kinyitom a szemem, nyújtózkodom, mint aki most ébredt. A víz fodros felszínére ezer gyémántot szór a Nap. Nem tartja meg magának a kincseit, hiszen Neki annyi van. (Tudom. giccses, de ezt már korábban megbeszéltük.)
7:07. Elindulok haza. Zenét váltok. A Daft Punk új albuma nagyon tetszik, ütemére jól lehet hazagyalogolni: http://www.youtube.com/watch?v=SRJOk7z4mws Gyanítom hogy ez is mély alkotói meditációban született. Passzol az új világképembe.
Elégedettem majszolom el a kenyerem második felét. Bár családi házak között is elsétálok egy kis szakaszon, egy kutya sem ugat meg. Most már biztos vagyok benne, hogy jól sikerült a meditációm. A reggeli forgalom már 3-as és 4-es sebességfokozaton dübörög, de ennek ellenére mindenki átenged az úton. Ha tiszteled a Létezést, az Téged is tisztelni fog, gondolom ilyenkor. A pékségből csábító cukros illat száll, de az üzletek többsége még zárva van.
7:54 kor belépek a lakásba, miközben odakinn a Világ 5-ösbe kapcsol, és őrülten rohan távoli céljai után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése