Kalandjaim az egészségügyben 2

Várandós vérvétel.

Kedves háziorvosom adott nekem 3 papírt, hogy ezzel menjek el a sárvári sztk-ba vérvételre, álljak hosszan sorba egy ablaknál és ott is közöljem hogy és várandós vagyok, hogy a tülekedő néptömeg előtt bejussak.

Elképzeltem, hogyan verekszem meg valamelyik első helyezésért a néma lelki tusában a többi nem várandóssal a gyűlölet körének közepén, mert abban valahogy biztos voltam, hogy ők (többiek) többen lesznek,  mint a várandósok és ijedtemben eszembe jutott egy kismamatársam beszámolója, amiből kiderül, hogy Szombathelyen a várandós vérvétel külön van és nincsenek is olyan sokan. Rá is kérdeztem, hogy Szombathelyre mehetek? Mondták hogy persze.

Meg kinek van kedve boldog boldogtalannak elújságolni hogy várandós??? Főleg úgy, hogy tudja, nem fognak neki szívből jövő szeretettel mind gratulálni...

Uccu neki, Szhelyen aludtam az ősöknél, előtte együtt megnéztük a Mamma miát is, szóval remek este volt..majd drága Jóanyám, aki nem győzi hangsúlyozni h ő már Mama elvisz az SZhelyi sztékába.

A váróban egy ajtó büszkén hirdette, hogy WC várandósok részére. Gondoltam ez valami elit helység lesz, Anya kérdezte is, hogy vajon ő is használhatja-e, mondtam NEM, tuti van benne egy lézer, ami beszkenneli h van e magzatod, és ha nincs, akkor a WC kivet magából úgy, mint Harryt és Ront vetette ki magából a repülő autó a furiafüzes kalandjuk után!

Majd büszkén és kiváltságosan be is mentem a heilységbe... olyan gettó hangulatom lett, néztem milyen vandálok ezek a kismamák, leverik a tartálykörül a vakolatot, ellopják a WC-papírt és a szappant, és a kagylót is olyan állapotban hagyják ott, hogy ejnye. Persze későn jössz rá, hogy nincs nálad zsepi, se szappan. Legközelebb lesz! De most nincs...

Miután sorra kerültem, és odaadtam a papírokat a mogorva nőnek az rögvest meg is indította kis lelkem püfölését:

-Maga mér' Szombathelyre jött???
- Mert a szüleim itt laknak és meg tudtam oldani, meg mert itt jobb... stb.
- De így nem tudom hova küldik majd az eredményeket! Mert Szombathelyen kiküldik a körzeten számítógépen, levélben (meg galambpostán)...-  mittomén mondott valami bonyolultat, durcásat és hosszút arról, hogy miképpen.
-De megkérdeztem és azt mondták lehet- mire Amaz valamit körmölt az előtte lévő kockás füzetbe morcosan.

Kikérdeztem a papírok időbeli mozgásáról, és arra jutottam, hogy két hét múlva el kell mennem a háziorvoshoz, megszerezni az eredményt, hogy elvihessem a védőnőnek. Erről sem tájékoztatott magától senki.

Továbbá közöltem vele:
-Nem járok folyton ide, nem tudom hogy mennek ezek a dolgok és az iskolában sem tanítják- pedig kéne, többre mennék vele, mint a sinus-cosinus-al...(mindeközben teljesen elbizonytalanított persze, hiszen ki akarna duplázni vérvételből, ha ezek elkeverik a papírt?)

A nő kelletlenül nézte az egyik sűrűn betűzött félbevágott papírt amit az orvosom kiállított és közölte, hogy ilyet még sosem látott! Továbbá azt sem látja, hogy mi van beixelve és mi nincsen! Ezen a ponton elábrándozhatunk azon, hogy a lottózóknak miért jut olyan ixbeolvasó gép és az EÜ-söknek miért nem?

Csaknem akart nekem-állni ez a nő, úgyhogy kiállítottam elé a D-vitaminos dobozomat, rajta a nevemmel, benne a hugyommal (gondoltam halkan TÁDÁM!)

-Ezt így nem tudom elfogadni- mondta, majd elővett egy kémcsövet- töltse át ebbe.

Ez egy csöppnyit volt csak megalázó, de addigra már el voltam bizonytalanítva és mindennek tetejébe ez, de azért sem hagytam h megríkasson, pedig már a határán táncoltam.

-Hol lehet ilyet szerezni? - azért is kérdeztem, mert a védőnő is mondta, h havonta mindig vigyek hugyot, gondoltam akkor ebből is bevásárolnék...

-Ezt az orvosnak kellett volna adnia, amikor beixelte h kell vizeletminta.

Ezen a ponton láttam, hogy vissza kellett fognia magát, nehogy megsajnáljon, mert egyre nehezebb volt engem hibáztatni...

Én már kezdtem úgy érezni magam, mint aki egy másik bolygóról jött és odautálkodott egy rossz rendelőbe... vajon bocsánatot kérjek-e azért, hogy csak egy fejem van és két karom, mint Süsünek? Sárvár mégsem Békéscsaba...

Amikor levette a vért és megint rosszat csináltam, mert becsuktam szorosan a szemem...

-Nem szabad becsukni a szemet, mert attól rosszul lesz a kismama!
-Mért?-kérdeztem, még mindig szorítva, miközben ő dolgozott rajtam.
-Mert akkor tudatilag hergeli magát, félre kell nézni.
-Ezt sem írják a szakkönyvek!
-Erről tényleg nem írnak...

Hát, gondoltam, ha eddig nem lettem rosszul ettől a nőtől és a jéghidegre szellőztetett rendelőtől akkor már nem is fogok, különben is a másik kezemben ott volt egy zacskó szőlőcukor, amit rögvest el is kezdtem fogyasztani amint végeztünk.

Megdicsértem a nőt, h nem is fájt. Látszott, hogy minden nap ezt csinálja. Arról nem szóltam neki, hogya  kismamák szivatásában is ugyanilyen rutinos...

Mire kijöttem tele volt a váró... füleltek is, hogy mi tartott ennyi ideig?

Persze célba ért a papír! Miért ne ért volna? Számítógép mindenhol van...

Kalandjaim az egészségyügben 1

Hamar rájöttem, hogy az ilyesmit ki kell majd írnom magamból hogy magamnak, és esetleg másoknak is segítsek feldolgozni a várandós vizsgálatok sorának kalandját, hiszen nők milliói élik ezt át... ezeket nem szánom szomorú írásoknak, inkább olyan vagyok, aki képviseli a várandós oldal gondolatmenetét.

Miután megvolt a baba megállapítása, nem túl sietve odaértünk a védőnőhöz, de a kalandosabbik fele nem itt volt, hiszen az igazi, nagyon átlagos egészségügyi ellátás gépezetébe csak ezután kezdtem fokozatosan belegabalyodni.

Tudni kell, hogy Szombathelyen éltem, de párommal Sárváron költöztem össze, így ott lett egy kedves nagyon fáradt körzeti orvosom. Kaptam időpontot, bementem a váróba, ahol már 5-en ültek és az iskolában tanult bárány-beletörődéssel leültem a hideg párnátlan székre olvasni. Hamar el is határoztam, hogy legközelebb párnát is hozok a seggem alá, mert ez amolyan egészségügyi szék volt, ami az istennek sem akart felmelegedni...

Az egyik nő nem bírta tovább, felpattant, odaszaladt az ajtóhoz és mindenkivel közötle:

-Én csak receptért jöttem!
Mire két másik felugrott:
-Én is!

Odatolultak az ajtóhoz így az alig menni tudó öreg bácsi és néni (nem tudni melyik volt a "beteg") alig tudtak kijönni a rendelőből. A 3-ból két fürge receptes be is ugrott a rendelőbe, majd kijövet diadalittasan be is szóltak a kint maradt harmadiknak, hogy mért nem követte a példájukat, majd távoztak. Amaz meg nindzsákat megszégyenítő halk gyorsasággal besurrant az ajtón...

Valaki kiszólt a rendelőből, hogy a várandós jöjjön be.

Az orvosom tájékoztatott, hogy nem szabad beülni ilyenkor a betegek közé, mert a várandósnak előnye van, szólni kell hogy itt van és hamar bemehet. Ez nagyon szépen hangzott, úgyhogy rögvest elképzeltem, hogy festene ez a gyakorlatban és visszajátszottam magamban a váróban látottakat:

-Én csak receptért jöttem!
-Én is!
-Én is!

Ekkor mindhármuk között fürgén elszlalomoznék egészen a rendelőajtóig (ami nem túl praktikusan kifelé nyílik), kidüllesztett mellekkel és csípőre-tett kézzel megállnék előttük szupermen-pózban és fölényes vigyorral közölném én meg terhes vagyok! (HA-HA!)

Így vártuk volna mind meg az ajtónyitást...

Van valami a várandósságban. Ha nem járt azelőtt az ember gyakran rendelőben, ráadásul várandós is, akkor érzékenyen érinti a közutálat aminek a várakozók körében örvendhet.

Épp elég volt előjönni a rendelőből úgy, hogy kettőről 15-re nőtt a várakozók száma (EKG, vérnyomásmérés, papírmunka) mire én előmasíroztam a magam egészséges ábrázatával, és elviselni a rosszalló tekinteteket.

Aztán a vérvétel kalandjai után kezdtem úgy tekinteni erre a hercehurcára, mint egy kiképzésre...

Így élünk Mi

Már másfél hónapja élünk együtt vidáman az Emberemmel egy sárvári lakásban. Mégis, tegnap este amikor kijöttem a fürdőből fennhangon rácsodálkoztam az egyik folyosólámpára:

-Jéé! Ez meg itt van?....és ez a kapcsolója...-mondtam és tétován megnyomtam egy szintén újonnan felfedezett kapcsolót, mire a fény kialudt.Mire az én Drágám kiszólt a hálóból:
-Mi van? Te nem itt élsz?
-Nem- utánamentem és csodálkozva néztem rá-Miért? Te ki vagy?
Bosszúsan felnéz miközben ágyaz:
-A Vendéglátód vagyok!
-Ó! Láttál már vendéget??
Kimegy:
-Igen!
Utánakiáltom:
-Én meg MÉDIUM vagyok!
Rögtön megjelenik a feje a hálóajtóban, rajta kaján vigyor:
-Te nem médium vagy, hanem HARD!- majd megérezve mondata súlyát elszalad... Jól teszi mert én egy kispárnát ragadva utánairamodok, de ő nyer és fürgén befut a WC-be. Nem baj, gondoltam, találkozunk még...

Megvártam, míg kényelembe-helyezi magát mellettem hanyatt fekve az ágyban, miközben a mellkasomon feltűnésmentesen és odaillőn pihentetem a kispárnát. Cseppentsem méregetett gyanakodva hidd el! (mármint Ő, nem a kispárna!)
Majd finom határozottsággal a párnát az arcába helyezem, mert még mindig zsongott bennem a felháborodás és a röhögés a felszín alatt, mire ő leveszi a párnát és összeráncolt szemöldökkel megnézi:

-Ezt is ki kéne már mosni-mondta bosszantó higgadtsággal- mire én elveszem tőle, majd megismétlem az előző mozdulatot és visszahelyezem a párnát a Kedvesem arcára. Ekkor végre dühösen rám-néz:

-Ezt most miért?!
-Biztos hogy ki kell mosni?

Ma reggel, amikor a mérlegen töltögeti a zabkásához a zabot ami általában 50g kell legyen felkiált:
-Hű! De szeretem magam!- Mire én:
-Miért? 60 lett?
Csodálkozva néz rám:
-Igen! Pont 60! Honnan tudtad??
-Médium vagyok...
Bujkáló mosollyal halkan közli:
-Nem vagy médium, már megbeszéltük...

A gerilladíszítő feltűnése

Volt egyszer hogy esküvőt díszítettünk Anyával. Mindenki, aki került más kapcsolatba esküvői dekorációval, az ismer az organza nevű áttetsző, csillogó (mű)anyagot, ami alappillééül szolgál az ilyen dekornak. Egyszerűen elmaradhatatlan tartozék.

A helyszínek díszítése közben egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy oganzát tekerünk az étterem korlátjára és éppen kezdett elfogyni a napi masnilátásaim összege... szóval kezdtem kifutni a keretből..és önvédelemből egy pillanatra hátrébb léptem az eseményektől... és megláttam!

Feltűnt, hogy a személyzet egyetlen tagját sem érdekli, hogy mi a fenét csinálunk. Erről eszembe jutott, hogy mi ketten, lehetnénk akár rajtaütés-szerű organza-rajongó, őrült gerilladíszítők is, akik minden figyelmeztetés nélkül feldíszítenek éttermeket majd jól otthagyják a naaagy organzamasnikat!

Vajon mikor vennék észere? És mit gondolnának róla?? Mennyiszer kéne ezt megcsinálni, hogy az Ylvis zeneszámot írjon mindezek rejtélyes feltűnéséről úgy, mint a Stonehenge-ről szóló dalban?

Utóbb említett dal elérhető itt:
https://www.youtube.com/watch?v=mbyzgeee2mg&feature=kp
Élvezzétek!

Édesszájúaknak

A cukor nagyon fontos szerepet játszik a mindennapjainkban. Az emberek minden nap vesznek magukhoz cukrot. Észrevetted már? Hány napot bírnál ki nélküle? Gondolkoztál már azon, hogy miért kívánod annyira? Hogy miért vagy boldogabb tőle?

Mert a sejtjeid üzemanyaga a cukor, ami éppen ezért elengedhetetlen a mindennapjaidban. Az emberek sokszor mondják hogy "ÉN édesszájú vagyok!". Mért? Ki nem az?

A mai modern ember kétféle cukorforrás közül választhat. Az egyik mesterséges, a másik természetes. Természetes alatt ebben az írásban pedig csak a teljes-értékű, érett gyümölcsöt értem, mivel annak a legnagyobb a cukortartalma.



A mesterséges dolgok pont annyira jók, mint amennyire rosszak is. Így vannak a világgal egálban. Minden mesterséges dolog, poláris. A polaritásban létezik a jó és a rossz, a fény és a sötétség...

Gondolj bele az antibiotikumba... lehet, hogy megelőzi a szövődményeit egy betegségnek, és ezzel "segít" abból kigyógyulni, de a mellékhatásai is éppen eléggé pocsékak. Az igazi gyógyszernek, nem lenne szabad mellékhatásának lenni, viszont akkor nem lehet mesterséges, abban meg ugyebár nincsen biznisz a gyógyszergyárak számára.

Minden természetes anyag, és a természettel harmóniában lévő élőlény a polaritáson kívül létezik. Osho szavaival élve:

"Figyeld meg az életet: látsz valahol szomorúságot? Láttál már valaha depressziós fát? Vagy láttál már valaha szorongó madarat? Vagy idegbeteg állatot? Ugye nem?
Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol... Mégpedig azért tévedt el, mert rendkívül bölcsnek és okosnak hiszi magát. "

Az okosság pedig a poláris agyból származik. Ez teremtette a mesterséges cukrot és egyéb mérgeket is. Akik a harmónia és boldogság útját keresik, azok előbb-utóbb rájönnek, hogy a mesterséges cukor közreműködésével jelentősen meg tud zuhanni az energiaszintjük. Persze a dolog csalóka, hiszen közvetlenül egy tábla csoki elfogyasztása után jól érzed magad, viszont ha figyelsz, észre veheted, hogy kicsit később minden külső ok nélkül lelkileg megzuhansz. Ez a polaritás.



A gyümölcs, tegyenek vele akármit, akkor sem jöhet létre a természet nélkül, ami harmonikus. Nem ismeri a gyűlöletet, a haragot, a bűnt... nem létezik számára más, csak a szeretet. Tudom, hogy ez nyálasan spirituálisan hangzik, de ha láttál már naplementét, tudod, hogy a természet milyen szép dolgokat tud produkálni erőfeszítés nélkül, vagyis természetesen.

A gyümölcsben lévő cukortól is boldog leszel, az agyad felpörög, a sejtjeid ujjonganak. Minek szednél külön vitaminokat, ha magadhoz veheted azokat a világ legfinomabb ételeiből? Ráadásul azzal nem mész sokra, ha néha szedsz egy kis C vitamint, aztán egy kis B-t. Külön, külön nem érnek szinte semmit. A gyümölcsben viszont olyan arányban vannak az egymáshoz passztoló vitaminok és rostok, hogy segítsék egymás beépülését a szervezetedbe. Nincs bölcsebb a természetnél. De mikor látják ezt be az okos emberek?



Biztos, hogy van olyan gyümölcs, amit szeretsz! Narancs, alma, mandarin, banán, gránátalma, szőlő, barack, eper, málna, szeder, cseresznye, meggy stb...Gondolom már összefutott a nyál a szádban, nem véletlenül, hiszen a szervezet mindig nyitott az ilyen valódi finomságokra.

Persze rengeteg sületlenséget összehordtak Neked a gyümölcsről, például hogy savas, és elrontja a gyomrodat. Ezért mostanra rengetegen rettegnek ettől:

FÉLELMETES! Reszketeeek jaaj!

Facsartál már vízbe citromot? A citromos-vizet a szervezet lúgosításhoz használják. A citrom az egyik legsavasabb gyümölcs, de a vízben már lugosnak számít. Az ember 70%-a víz feltéve ha beviszi a napi 3 litert. A fentiek ismeretében még józan paraszti ésszel végiggondolva is téves az az állítás, hogy a gyümölcs savat "csinál".

Nem a gyümölcs a hibás. Soha ne ess a gyümölcshibáztatás csapdájába, ha egészségesen akarsz élni, mert nélkülük, és a zöldségek nélkül ez úgysem fog menni. Komolyan. Nem beszélek zöldségeket.

A gyümölcs a gyomrodban akár 24 óráig (vagy még tovább) vesztegelő nehéz étellel lép ilyenkor kapcsolatba, amitől kínlódva próbál megszabadulni a tested. Ha például egy alma fölvágja a savad, az csak arra mutat rá, hogy az előző étel nagyon rossz választás volt.

Számmisztika I.

Ez a bejegyzés, főként könyvajánlás: Dan Millman: Erre születtél című könyvét szeretném a figyelmébe ajánlani mindazoknak, akik kutatják, megfigyelik és érteni vágyják a körülöttük lévő világot és tudni szeretnék, hogy mit "vállalak" ebben az életükben. Kaphatsz megerősítést hogy sorsodat éled, vagy bátorítást, hogy merre indulj el. Megértheted titkos vágyaidat is és lendületet kaphatsz, ha meglátod, hogy azért vágytál rá, mert ez az Utad. De szabad akaratunk van, a feladat nem kötelező, csak ajánlott. Nem tudsz hibázni.

Mit is jelent ez? Hogy mindenkinek megvan a saját hegye, amit megmászhat az életben. De több Út van. Lehet pusztán álldogálni mellette, vagy körbe-körbe sétálgatni esetleg egészem messzire távolodni tőle. Az életfeladat nem könnyű, de akár a hegymászáskor, a nehézségek közepette ugyanakkora örömöt élhetünk meg. Nekem meggyőződésem, hogy ezen keresztül nyerhetjük el a valódi teljességet. De ahogy az életben semmi sem, ez sem kötelező. Néha úgy élem meg, mintha egy "program futna" bennem, akár a Mártrixban. Ahogy figyelem magam, és az után megyek, amit belülről érzek, halk lágy vezettetés ként szól bennem. A harmónia útja ez, még akkor is, ha kihívás van benne, összpontosítás, erőgyűjtés, visszahúzódás, majd katarzis, áttörés és megkönnyebbülés.

Általában véve azért szeretem a számmisztikát, mert egyszerű és nagyon lényegre-törő. Nem kell hozzá felsőfokú spirituális végzettség, sem egy másik ember segítsége, mégis részletes és teljes. Pusztán a saját születési dátumunkat kell tudnunk hozzá, birtokolnunk kell az összeadás képességét, és az olvasásét. Szeretem az ilyen egyszerű, egyenes, tiszta dolgokat. Horváth Andrea Karma és életfeladat c. könyvében megemlíti ezt a könyvet. Azt írja, hogy ami benne található, az olyan, mint egy teljes körű asztrológiai elemzés. Én nem tanultam asztrológiát, ezért ezt meg nem erősíthetem, viszont azt tudom, hogy ez nem az a fajta mű, amit fölcsapsz a könyvesboltban, és gyorsan kiolvasod benne magad. :)

Részletes és pontos. Nagyon meglepő élmény elolvasni magunkat egy könyvben, de kell hozzá egy viszonylag reális önkép, egyfajta nyitottság... de kérlek, kételkedj most a szavaimban. Gondold azt, hogy "nem lehet, hogy engem leírtak benne!" A kételkedés nagyon jó, OSHO az emberi értékek egyik leg-fontosabbjai közt tartja számon.

Dan Millman történetét, sokan ismerhetik, a Békés harcos útja c. könyvéből, amit filmre vittek 2006-ban. (2011-ben megjelent magyarul a Szokratész utazásai c. műve, amiben elolvashatjuk Mestere történetét is.)

Dan 1946, 02. 22-én született. Életszáma tehát, 26/8. Ezt úgy kaptam meg, hogy a számokat összeadtam. Először az (2-es) együttműködés és egyensúly megteremtésén kellett dolgoznia, majd a (6-os) magasabb rendű ideák és elfogadás jegyében kellett meglátnia életének eredendő tökéletességét, és mindezen keresztül eljutni a (8-as) a belső jólét (ami elhozza a külsőt is) megtapasztalásához. Ez most zavarosnak tűnhet azok számára, akik nem ismerik a történetét, de azoknak akik igen, érdemes ezen keresztül újragondolniuk, mint példát.

Azoknak, akik engem ismernek: Születtem: 1989. 03. 09-én. Számom így 39/12-es. Azért születtem erre a világra, hogy megosszam vele a pozitív kifejezőkészséget és az érzékenységet, miután kapcsolatot teremtettem, saját legmélyebb érzéseimmel, ezen keresztülhaladva rátérjek a (9-es)feladatkörre, melyben a teljességet, tisztességet és a bölcsességet nyilvánítom ki, miután megleltem magamban a magasabb rendű alapelveket és mindez kiteljesedik majd, (remélem) a (12-es) kreatív együttműködésben, melyben a másokkal való együttműködés során eredeti és új dolgok születnek, amiket egyedül nem hozhatnék létre.

A könyv ad tanácsokat annak kapcsán, hogy milyen tevékenységeken keresztül teljesíthetjük be életfeladatunkat, itt is jöhet az a bizonyos "aha!". Például a 12-esnél javasolja, hogy lépjek be egy színtársulatba, és a vicc az, hogy közvetlenül azután olvastam ezt, miután megtettem. Most már megértettem, mért ábrándoztam róla 2-éve. De ezt is, ahogy az Életben mindent, csak a maga idejében "kaphattam meg".

Amik nagy segítséget nyújtanak még, azok a természeti törvényekről szóló rész, ami remek tanácsokat ad, hogyan éljünk harmóniában a Világgal, vagyis hogyan létezzünk a Jobbik Természetünk szerint. Bevallom, először ezeken keresztül jobban megláttam magamat, mint a számokból egyesével kiolvasva. Ebből már sejtheted, hogy elemzésed nem másfél oldal lesz, és nem is 5 vagy 7. :)

Továbbá érdemes elolvasni hozzád legközelebb élők életfeladatát is, mert ezeken keresztül megértheted, hogy nekik miért nehezebb, vagy könnyebb egy-s más. Ez máris áthangolhat pozitívabb hozzáállásra, mert a megértés mindig felszabadít, és utat enged a szeretetnek, ami megváltoztatja a kapcsolatodat azzal az emberrel.

Remélem sikerült felcsigáznom Téged. Ebben a műben még több minden van a számokról, de ez már így is igen hosszú bejegyzés. :)
Hagyom, hogy a többi titkot Te fedezd fel, ha szeretnéd, de tudod: semmi sem kötelező. Szerencsére.

A következő írás arról fog szólni, hogyan határozható meg, két ember, közös száma, a számmisztikán, és a taroton keresztül mert:

Minden egy tőről fakad, és összefonódik...

Bátyám... 8

Drága bátyám másfél hónapja elköltözött. A szobában, ahol éltünk középen egy fal húzódott annak érdekében, hogy mindketten megérjük a felnőttkort. Mostanra ez okafogyottá vált, így lebontottuk, és egyéb felújító munkálatokat kezdtünk el. A papagájom (Kivi) számára az Univerzum (a szoba ahol eddig élt) a duplájára nőtt. Sajnos ebbe belebetegedett kissé, de rendbe fog jönni. Most a másik szobában dekkol kalitkástul megfigyelés alatt.

A Bátyám hazajött, meglátta, és a következő párbeszéd zajlott le köztünk (háttérben a Magashegyi Underground szólt lágyan. Ha tudom, hogy jön a Bátyó váltottam volna, hogy ne sérüljön a kis lelke)

-Mit csinál a madár ebben a szobában?- Kérdezte meglepetten.
-Beteg.
-Hát persze hogy beteg!- jött zsigerből belőle a pontos diagnózis- Ha egyszer ilyen szar zenét hallgatsz! Ennél már csak a Péterfy Bori lenne rosszabb!

Szóval ez a gond! Valószínű! A madár úgy érezhette, hogy mivel már másfél hónapja nem hallgathatta meg kirobbanó hangerővel a Nine Inch Nails-től az After all is said and done-t már nincs is értelme tovább élnie.

A Kivi kedvenc száma a Magyar vándor c. filmből: Roy és Ádámtól, az Otthon itt van.

http://www.youtube.com/watch?v=bHNKB1E6wOI

Ezt játszottam le neki először miután megvettem és hazahoztam, hogy tudja: az otthon itt van.