B=VxH négyzet
Igen... tudom, hogy ez nagyon hasonlít a fénnyel kapcsolatos képletre, de pont ez benne a lényeg. Ugyanis egy húg számára a bátyja egy olyan csodálatos személy, egy mester, aki annak révén, hogy előbb született és emiatt az (igazságtalan) előny miatt több esze van, a fényt hozza el a húg számára tanításával, és titkolt, mélyen a DNSébe ágyazott felelősségérzetének néhai kivillantásával.
Persze néha hamis fényt hozza el, mert neki is kijár egy kis szórakozás. Például akkor, amikor a hegyen lévő házban, ahol nyaraltunk és aludtunk, a kicsi hugit felhomályosítja arról, hogy honnan kapta a nevét a kaszás pók csak százával éltek a szobákban)...
-...onnan, hogy a hosszú lábával le tudja vágni az ujjadat!
Nem mintha a húg kérdezte volna...
De vannak evetélt próbálkozásai is a lakás területeinek meghódítására, például úgy hogy (épp most nézett be az ajtón miközben ezt írom... összehúzott szemmel megnézte, majd fejét rázva furcsán szuszogva kiment...)
Hol is tartottam... igen! Szóval volt az a paraván, ami azért készült, hogy ne vitatkozzunk már tovább, hogy a közös szobánkban kinek meddig tart a területe. Mondják, hogy az idő relatív, de akkor döbbentem rá, hogy a tér is az. Merthogy az én részem minden nappal kisebb lett! Észrevétlenül szűkült, míg végül egy folyosószerű szobába találtam magam.
Elgondolkozhatunk azon, hogyan oldotta meg a Bátyó azt, amikor végre szilárd falat emeltünk kettőnk közé (amely ápol és eltakar). Beállt a két szobaajtó közé, rámutatott az egyikre és így szólott vala:
-Ez az ÉN szobám...- majd rámutatott a másikra- ez meg KÖZÖS!
Ezt az ideát egy zárral szerencsésem megoldottuk, mert nem lehet mindig igaza... még ha az is van ráírva az ajtajára, hogy: "Nincs mindig igazam, de sosem tévedek."
Folytatása következik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése