Bátyám... 6

Bátyó mindig ad gazdasági tanácsokat a család tagjainak. Rá lehet számítani ha el szeretnéd költeni a pénzedet... mert ő ilyen. Ott segít, ahol tud. Ha akarod, ha nem. Mint akkor, amikor megtudta hogy mibe kerül a tibeti hangtál amit venni készültünk.

- Mennyi a hangtál??? Adjátok azt a pénzt inkább Nekem!!! Ennyiből egy egész hangrendszert veszek!- mondta.

Csak tudnám minek ide hangrendszer, amikor annyi hangfal van itthon! 2,3 négyzetméterre jut egy! Nooormális???

Bátyám... 5

-Bence! Tegyél be valami pörgős zenét nekem a takarításhoz!
-NEM! Minek?!
-Mert ha te nem, akkor majd ÉN!

Erre vad metál-zene csendül fel a bátyó szobájából... és én már bánom, hogy kinyitottam a szám!

Az UFO

Egy este, az egyik szórakozóhelyen táncoltunk a barátnőmmel, hát... jó zenére jól, rossz zenére rosszul, ez nem rajtunk múlott.

Észrevettem, hogy egy srác figyel a bárpulttól (jóképű, kb. 25). Ezt a figyelést nyomatékosította azzal, hogy mint Barney Stinson szokta, két ujjával a saját szemére, majd rám mutatott (láátlak tééégeeed).

Amint pihenésképpen leültem egy picit odasietett hozzám, majd így szólt:

-Csak ezt akarom...- majd nagyon közel hajolt hozzám és...

Most azt hiszi a kedves olvasó, hogy valami forró csókjelenet következett igaz?? Hát NEM!

...szorosan odatapasztotta az orrát a nyakam bal feléhez és alaposan megszagolt!

Majd így bókolt, (vagy a fene tudja bók volt-e):

- Figyeltelek, és láttam, hogy nem vagy normális. Úgy értem... látszik, hogy neked valami fejben nagyon nincs rendben. De nekem ez tetszik!

Ezúton szeretném közölni minden köztünk lakozó földönkívülivel, hogy az ilyen megjegyzéseket inkább a 3. randin túlra tartogassák! Bár be kell valljam, emlékezetes volt a figura...

Látszik, hogy a szórakozóhelyekre nincs kiírva: "Idegeneknek belépni tilos!"

(Re)Produkció

Ha valamit nem veszünk természetesnek, az hirtelen humorforrássá válhat, mint például az, amikor jó alaposan megnézzük a családunkat. Úgy értem a közeli hozzátartozók küllemét. Itt van például a Bátyám, aki szerencséjére legnagyobb részben Apámra ütött (ami ügyes húzás volt a részéről valljuk be, hiszen a másik lehetőség Anya lett volna) és itt vagyok én, aki szintén jól választott, hiszen állítólag olyan vagyok, mint a "fiatal Magdika"(aki akkoriban hosszútáv futó volt, szóval ez nagyon hízelgő rám nézve). Persze ezek a dolgok az időseket szórakoztatják a legjobban, mert ők mind a kettőt látták.

Azonban hasonlóságnak voltak sokkoló pillanatai is: például akkor, amikor mindenki ugyanahhoz a fodrászhoz ment, és egyforma frizkója lett a Nagyinak, Anyának és nekem is. Az előbbi kettő jól szórakozott, míg én döbbenten néztem a megelevenedett jövőm.

De az élet talányos is tud lenni (hogy ne unatkozzunk). Itt van például az a tény, hogy az eredeti Magdika egy dologban eltér alkatilag tőlem: a hátsója egész más... Ezt persze tényként fogadtuk el, hisz mit lehetne tenni. Oda más génjei jutottak...(Apáé???)

Aztán eljött a nap, és vele az igazság pillanata, amit Anya később így írt körül  barátnőjének:

-A múlt héten, amikor együtt mentünk vásárolni a Family-be láttam, hogy a saját fenekem megy előttem!- mondta túláradó örömmel.

Azt gondolom, az ilyen pillanatokért biztosan megéri szülőnek lenni!

Hogy mi változott?

Megtanultam "feneket hegyezni".

Zumbaaaaa! Szeretlek!