A feliratom nagy sikert aratott! Ezt a gondolatot tovább szeretném vinni, ezért megalkottam egy az állatkerthez hasonlatos irományt, mely a "Vadon élő selyemfestőkről" szól:
"Leggyakoribb előfordulási helyük kis városokban, elvegyülve a becsületesen dolgozó emberek között és néha a profi vásározók közelében. Általában négy fal közt érzik jól magukat, nem szeretnek túrázni, és a szabadban való festés sem túlzottan való nekik, de éppen ezért felnéznek az impresszionistákra, akik elszántan, küzdve az elemekkel, mindig kint alkottak.
Fejszőrzetük általában hosszú, mellső végtagjaik NEM végződnek műanyagokban, viszont a bőrük itt-ott a festék révén különböző színekben pompázik, mely nem segíti a társadalomban való szolid elvegyülést. Főleg akkor nem, ha busszal kívánnak utazni és mohazöld kézzel kénytelenek a bérletüket felmutatni.
A régebbi korokban csak idős selyemfestők voltak. Olybá tűnhetett, hogy eleve öregen születnek, de a 21. század egyik csodájaként megjelentek egészen fiatal példányok is. Ezen személyek mindegyikénél a DNS-ben " fanatikus festői" géneket mutattak ki, melyre jellemző a szivárvány tiszta színeinek szeretete.
Kedvenc ételeik között szerepel a palacsinta, túrógombóc, bundás husi (krumplival és kovászos uborkával)... és a FÉNY. Pontosabban a természetes napfény, nem az a folyékony másik!Tiszta, szűrt csapvizet isznak, általában 24-26 Celsius fokon érzik jól magukat.
Békés, türelmes emberfajta ez. De attól még nem érdemes packázni velük!
Ja! És szívesen pózolnak héjasassal, amikor csak tehetik, ahogy azt az alábbi példa is mutatja.
Remélem sikerült széles körű tájékoztatást nyújtanom erről az emberfajtáról!
Nem harap..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése