Őszinte marketing selyem- dolgaimhoz

Nézd! Ezek itt mind valódi selyemsálak! Mivel manapság (a reklámokból kiindulva) MINDEN  varázslatos, csodás és intelligens, ezért én veszem a bátorságot és őszinte leszek inkább.

Ezek itt selyemsálak. Attól még, hogy a nyakadba teszed, nem tudsz majd kínaiul és a fogaid sem lesznek fehérebbek tőle. Nem nyerheted meg vele az X faktort sem és egyéb hihetetlen trükköt sem fogsz tudni. Nem arra van kitalálva. Csak ékesíti az öltözetet.

Kézzel festettek, ez igaz. Egyediek is, ez is igaz. A selyem remek anyag (persze nem miattam,hanem  a hernyó miatt), mert vékony, puha, és kellemesen meleg. Ráadásul természetes. Nem kutyultak bele semmit, mert egyszerűen úgy jó, ahogy van. Erre a tökéletességre igyekeztem ráfejelni a mintáimmal, egyedi technikámmal. Utóbbival nem hencegni akarok, ugyanis ezt bárki, tőlem függetlenül is kiötölheti. Persze nagyobb az esélye rá azoknak, akik foglalkoznak az eredeti technikával.

Szóval a selyem az selyem. Remélem még nem törölték el az ly-t! Utána másképp fog hangzani talán, de ez a lényege nem változtat...

Az a célom, minden alkotásommal, hogy a szépet szaporítsam a világban. Nem hinném, hogy a rossz dolgok hangsúlyozása (mint művész) az én feladatom lenne. Abból van elég. Csak szeretném, ha a kendőim boldogságot lopnának a hétköznapjaidba.

Öltözködési stílus

Egy pályázat alkalmával találtam szemben magam a kérdéssel: Milyen az öltözködési stílusod? Pffff...! Ezen még SOHA az életben nem gondolkoztam! Sokat izzadtam a válasszal, kutattam az emlékeimben és végül a következő sorokat írtam:

Az embernek vannak izgalmas öltözködési korszakai. Ezeket befolyásolja az életkora, benső világának milyensége, meg Freud tudja még mennyi minden!

Annyit biztosan tudok magamról, hogy soha nem riadtam vissza a színektől. Ez a tulajdonságom kamasz koromban volt a tetőpontján, amikor a művészeti szakközépbe jártam, ahol mindenkinek nagyon eltérő, egyéni stílusa volt. Mentségemre szóljon, hogy akkor erősen hatott rám a környezet. Olyannyira, hogy egyik nap, amikor a buszmegálló és az otthonom közti távot tettem meg, egy szörnyen neveletlen és rendkívül veszedelmes véreb (vagyis egy tacskó) dühödten ugatva követett, majdnem hazáig. Na azt a bordó alapon tarka mintás nadrágot,  amibe oldalt répa piros anyag volt beledolgozva (torreádorok megirigyelték volna az árnyalatot) soha többet nem vettem fel. Bár a Művészetiben rendjén volt, de a világ minden egyéb pontján erős szemkáprázást, szédülést és vad érzelmeket váltott volna (és váltott is) ki.

Jelenlegi stílusom úgy tudod jól elképzelni, ha gyököt vonsz kétszer a fenti történetből. Ugyanis idővel rájöttem, ha a suliban mindenki ki akar tűnni azzal, hogy furcsán néz ki, akkor az a leg feltűnőbb, aki ehhez képest „normálisan” öltözködik.  Így egyszerűsödött le a stílusom, de továbbra is előnyben vannak nálam, az elegánsan extrém szabású, színes ruhák. Bár több lenne belőlük!