Volt egyszer hogy esküvőt díszítettünk Anyával. Mindenki, aki került más kapcsolatba esküvői dekorációval, az ismer az organza nevű áttetsző, csillogó (mű)anyagot, ami alappillééül szolgál az ilyen dekornak. Egyszerűen elmaradhatatlan tartozék.
A helyszínek díszítése közben egyszer csak azon kaptuk magunkat, hogy oganzát tekerünk az étterem korlátjára és éppen kezdett elfogyni a napi masnilátásaim összege... szóval kezdtem kifutni a keretből..és önvédelemből egy pillanatra hátrébb léptem az eseményektől... és megláttam!
Feltűnt, hogy a személyzet egyetlen tagját sem érdekli, hogy mi a fenét csinálunk. Erről eszembe jutott, hogy mi ketten, lehetnénk akár rajtaütés-szerű organza-rajongó, őrült gerilladíszítők is, akik minden figyelmeztetés nélkül feldíszítenek éttermeket majd jól otthagyják a naaagy organzamasnikat!
Vajon mikor vennék észere? És mit gondolnának róla?? Mennyiszer kéne ezt megcsinálni, hogy az Ylvis zeneszámot írjon mindezek rejtélyes feltűnéséről úgy, mint a Stonehenge-ről szóló dalban?
Utóbb említett dal elérhető itt:
https://www.youtube.com/watch?v=mbyzgeee2mg&feature=kp
Élvezzétek!