Bátyó a fregolin keresztül igyekezett kiküzdeni magát az erkélyünkre, miközben Apám a megszokott helyén ücsörgött/ relaxált a kanapén. Hogy kijusson, odébb húzta vagy egy méterrel a ruhaszárítót (amúgy gőzöm sincs mi dolga volt a balkonon) ami így a tévé elé került. Apa rá is szólt emiatt:
-Tedd vissza! Nem látom a tévét!
A Bátyó ellenkezni is elfelejtett és nekiállt az eredeti állapotok visszaállítására, de közben a készülékre nézve döbbenten így szólt:
-De hát ez nincs is bekapcsolva!
Mire reflexből érkezett a válasz:
-Attól még nézhetem!
2013. április 23., kedd
2013. április 13., szombat
Kétismeretlenes egyenlet
Egyik nap, kimentem az állomásra a barátnőm elé, és amíg vártam rá, leültem a peron mellett egy padra, elővettem a zsebemből az Zen kapu című 10X10 cm-es kiadványt, hogy addig is tanuljak valamit. Nagyon jó hangulatban voltam, hiszen végre sütött a nap, és lazára meg harmonikusra meditáltam magam azelőtt. Röviden: az élet szép volt, egyszerű és kiegyensúlyozott.
Egy ember, aki valószínűleg éppen megérkezett ebbe a kellemes városkába pad másik szélére rápakolta az aktatáskáját és némán matatni kezdett benne. Nem foglalkoztam vele, mert azt feltételeztem, hogy csupán a leszállás után rendezi sorait, ám ekkor egy kis kiadványt nyújtott felém, amin csak Jézus nevét tudtam hirtelen értelmezni, majd mondta, hogy:
- Hadd adjam oda ezt Önnek!-(ez a csaj szimpatikus, megmentem a lelkét! Gondolhatta.Gondolom, hogy ezt gondolhatta)
Én néztem rá csodálkozva, majd behajtottam a kis könyvemet és megmutattam neki a borítóját, remélve, hogy szavak nélkül is megért... Mire ő:
- Maga buddhista?! Hát az elég nagy baj! Olvasson Jézusról!
Értetlenül néztem rá, hiszen eddig azt sem tudhatta, hogy létezem, most meg hirtelen zavarja a hitrendszerem? De-hát nem mindegy, hogy én mit gondolok itt a padon ülve magamban... csendesen és békésen? Ugyanakkor kattogni kezdtem azon, hogy szóljak e neki arról, hogy szerintem Jézus is egy megvilágosodott mester, de aztán arra jutottam, hogy most nincs kedvem a mágjához, úgyhogy az enyhébb vitaképes választ nyögtem ki:
-De ez ZEN!- mondtam és be kell valljam, erre a válaszra nagyon büszke vagyok, mert az ipse egy pillanata megérkezett a Jelenbe, amit onnan láttam, hogy a hangja elakadt, és az arca úgy festett, mintha fejben próbálna megoldani egy kétismeretlenes egyenletet (azt latolgathatta, hogy most a zen az nem egyenlő buddhizmus? Vagy kisebb egyenlő? Neeem, ez a lány tudatlan, nem csoda, hiszen még fiatal, ráadásul buddhista...szegény elveszett tévelygő bárány!). Aztán hamar visszazökkent a hittérítésbe, kihúzta magát és fölényes mosollyal így szólt:
-Azt tudta, hogy Buddha amikor meghalt azt mondta, hogy "...hát, nem sikerült!"
- Mi nem sikerült?- kérdeztem csodálkozva, hiszen tudtommal a megvilágosodottaknak már egyáltalán nincsenek céljaik... csak a jelen számít nekik, mert tudják, hogy a múlt már nem létezik, a jövő még nem létezik, ergó célja csak annak lehet, akit érdekel a jövő.
-Hát AZ! Nem sikerült! Kérem fogadja el ezt a kiadványt! Nem akarom Önre tukmálni!!!
Néztem rá, mint eltévedt bamba bárány, aki nem ismeri fel a pásztorát, mire ő föladta és csalódottan elkezdte visszaszuszakolni a táskájába az újságot. Vigasztalásnak szánva halkan mondtam neki, hogy
-Sokat olvasok Jézusról és nagyon bírom őt...- Ez amúgy valóban így van, csak én Osho és Drunvalo Melchizedek könyveiben olvasok róla.
De akkor már nem figyelt rám. Úgy tippelem a Istenéhez beszélt gondolatban arra panaszkodva, hogy ezt a leányt hiába teremtette, mert a pokol tüzétől megmenteni nem lehet, hiszen süket! De Ő! Ő jó ember, hiszen legalább megpróbálta, szóval minimum a mennybe jut ezért...
Miután újra magamra maradtam, nem tudtam ellenállni a gondolatnak... vajon a keresztények úgy gondolják, hogy Jézusnak sikerült? Tudod... AZ! Hiszen ő csak azt javasolta, hogy az emberek a pusztítás helyett inkább a szeretetre és az elfogadásra összpontosítsanak, mire azok meg... hát tudod... kedvesen lereagálták a javaslatot.
A vicc az, hogy én valóban rengeteget olvastam Jézusról, több forrásból és tisztelem is, mert amit megmutatott, az nagyon fontos a ma emberének is. De kedves az élettől, hogy ilyen eseményekkel szórakoztat. Hízelgő, hogy pont engem szúrt ki ez az embertársam vitatkozni.
Egy ember, aki valószínűleg éppen megérkezett ebbe a kellemes városkába pad másik szélére rápakolta az aktatáskáját és némán matatni kezdett benne. Nem foglalkoztam vele, mert azt feltételeztem, hogy csupán a leszállás után rendezi sorait, ám ekkor egy kis kiadványt nyújtott felém, amin csak Jézus nevét tudtam hirtelen értelmezni, majd mondta, hogy:
- Hadd adjam oda ezt Önnek!-(ez a csaj szimpatikus, megmentem a lelkét! Gondolhatta.Gondolom, hogy ezt gondolhatta)
Én néztem rá csodálkozva, majd behajtottam a kis könyvemet és megmutattam neki a borítóját, remélve, hogy szavak nélkül is megért... Mire ő:
- Maga buddhista?! Hát az elég nagy baj! Olvasson Jézusról!
Értetlenül néztem rá, hiszen eddig azt sem tudhatta, hogy létezem, most meg hirtelen zavarja a hitrendszerem? De-hát nem mindegy, hogy én mit gondolok itt a padon ülve magamban... csendesen és békésen? Ugyanakkor kattogni kezdtem azon, hogy szóljak e neki arról, hogy szerintem Jézus is egy megvilágosodott mester, de aztán arra jutottam, hogy most nincs kedvem a mágjához, úgyhogy az enyhébb vitaképes választ nyögtem ki:
-De ez ZEN!- mondtam és be kell valljam, erre a válaszra nagyon büszke vagyok, mert az ipse egy pillanata megérkezett a Jelenbe, amit onnan láttam, hogy a hangja elakadt, és az arca úgy festett, mintha fejben próbálna megoldani egy kétismeretlenes egyenletet (azt latolgathatta, hogy most a zen az nem egyenlő buddhizmus? Vagy kisebb egyenlő? Neeem, ez a lány tudatlan, nem csoda, hiszen még fiatal, ráadásul buddhista...szegény elveszett tévelygő bárány!). Aztán hamar visszazökkent a hittérítésbe, kihúzta magát és fölényes mosollyal így szólt:
-Azt tudta, hogy Buddha amikor meghalt azt mondta, hogy "...hát, nem sikerült!"
- Mi nem sikerült?- kérdeztem csodálkozva, hiszen tudtommal a megvilágosodottaknak már egyáltalán nincsenek céljaik... csak a jelen számít nekik, mert tudják, hogy a múlt már nem létezik, a jövő még nem létezik, ergó célja csak annak lehet, akit érdekel a jövő.
-Hát AZ! Nem sikerült! Kérem fogadja el ezt a kiadványt! Nem akarom Önre tukmálni!!!
Néztem rá, mint eltévedt bamba bárány, aki nem ismeri fel a pásztorát, mire ő föladta és csalódottan elkezdte visszaszuszakolni a táskájába az újságot. Vigasztalásnak szánva halkan mondtam neki, hogy
-Sokat olvasok Jézusról és nagyon bírom őt...- Ez amúgy valóban így van, csak én Osho és Drunvalo Melchizedek könyveiben olvasok róla.
De akkor már nem figyelt rám. Úgy tippelem a Istenéhez beszélt gondolatban arra panaszkodva, hogy ezt a leányt hiába teremtette, mert a pokol tüzétől megmenteni nem lehet, hiszen süket! De Ő! Ő jó ember, hiszen legalább megpróbálta, szóval minimum a mennybe jut ezért...
Miután újra magamra maradtam, nem tudtam ellenállni a gondolatnak... vajon a keresztények úgy gondolják, hogy Jézusnak sikerült? Tudod... AZ! Hiszen ő csak azt javasolta, hogy az emberek a pusztítás helyett inkább a szeretetre és az elfogadásra összpontosítsanak, mire azok meg... hát tudod... kedvesen lereagálták a javaslatot.
A vicc az, hogy én valóban rengeteget olvastam Jézusról, több forrásból és tisztelem is, mert amit megmutatott, az nagyon fontos a ma emberének is. De kedves az élettől, hogy ilyen eseményekkel szórakoztat. Hízelgő, hogy pont engem szúrt ki ez az embertársam vitatkozni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)